Szomorú, de sajnos igaz..... :-(

....méghozzá az hogy ma 2 éve hogy mami meghalt!Még mindig ugyan olyan érzés mint 2 éve de rájöttem tegnapi beszélgetésből egyik barátommal,hogy nem lehet elkeseredni tovább kell lépni (ami nagyon nehéz dolog)!!!Biztos vagyok benne hogy ő sem azt akarná hogy szomorúak legyünk hanem azt hogy az unokáit fentről nevetve,boldognak lássa!TUDOM!!!!!
Ez az elműt egy hét szörnyűűűűű volt!Tegnap összetörte mama magát persze nem az ő hibájából hanem egy autós elütötte(a szemöldöke fölött föl is repedt neki)!!!Sorolhatnák még legalább 3-4 dolgot ami történt de nincs sok kedvem:-(

Egy nagyon szép idézet:

Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez.
	Dean Ray Koontz